Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná
Krážovský chlmec

FELSŐZSOLCA / HUN /

Felsőzsolca városa a Bükk hegység keleti lábánál, a Sajó folyó bal partján, a borsodi tájegység Abaújjal határos keleti oldalán, a Bódva, a Sajó és a Hernád folyók völgyeinek természetes metszéspontjában fekszik.
 
A régészeti (Várdombi ásatások) és történeti kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a település területén és közvetlen környékén már az ősidőkben letelepedett az ember. (Újkőkori, bronzkori, vaskori, kelta- és Árpád-kori leletek A község határának keleti részén található emberkéz alkotta Halmokról a régészeknek az a véleménye, hogy 6-8000 évvel ezelőtt keletkezhettek.
 
Az első írásos adat a településről 1281-ből maradt fenn. Ebben az oklevélben a Misokóc nemzetség és Panyth bán fiai között a Sajó mederváltása miatt keletkezett birtokvitát a felek úgy zárták le, hogy az egri káptalan előtt megállapodtak: Misokolc és Zsolca között a határ mindenkor a Sajó folyó
 
Az 1333-35. évi pápai tizedjegyzékekből tudjuk, hogy ekkor itt volt a megye egyik legtöbbet fizető, virágzó plébániája, melyet Szent Mihály tiszteletére szenteltek fel.
 
A XV században a Szemere család zálogbirtoka a falu, majd Bebek Ferenc, Serédi Gáspár birtokolja a községet.
 
A török megielenése véget vet a békés fejlődésnek, 1544-ben dúlják fel először a környéket.
 
A XVI. század derekától protestáns főurak az új birtokosok. (Rákócziak, Dőryek Szirmayak)
 
A XIX század elején házasság révén a Platthy család tulajdonába kelrül Felsőzsolca, majd újabb házasság révén a Szathmáry Király családé lesz. Általuk ismét olyan család a birtokos, kiknek kiemelkedő szerepe volt Észak-Magyarország kulturális és gazdasági életében.
 
Az első kéziratos térkép 1771-ben készült Felsőzsolcáról. Ennek művészi reprodukciója (melyet Vincze Ildikó keramikus művész készített) díszíti a Városháza Dísztermét.
 
A szabadságharc során kétszer is súlyos károk érik a falut és a Szathmáry Király uradalmat. 1849 július elején a beözönlő cári csapatok fosztogatnak itt, majd 1849. július 25-én a Zsolcai csatában, amikor Világos felé visszavonuló Görgey összecsap velük, az ütközet során felgyújtják a községet, és ismét kifosztják az uradalmi kastélyt s a birtokot.
 
 
történelem hőseit és áldozatait nem felejti Zsolca lakossága. Az 1849. július 25-i Zsolcai csata emlékére, az országban másodikként emeltek a Honvédek-nek emléket melynek felszentelésére 1867. szeptember 2-án került sor.
 
 
A jobbágyfelszabadítás és a kiegyezés után rohamosan fejlődő Miskolc ipari munkásainak Felsőzsolca is segít letelepedni.
 
Az 1869-ben 946 fős község a századfordulóra 1672 főnek, 1930-ban már 2532 embernek ad otthont. Természetesen ez azt is jelentette, hogy megváltozott a lakosság foglalkozás szerinti megoszlása. 1930-ban fele-fele arányban élnek itt a mezőgazdaság által eltartottak, illetve az iparban, kereskedelemben foglalkoztatottak.   
 
 
Az első világháború nagy áldozatot követelt a falutól. A háború frontjain 47 zsolcai halt hősi halált. Két fiatalember 1919-ben, a falu környékén lezajlott harcok következtében vesztette életét.
A két világháború közötti időszak fontos jellemzője, hogy a községben sok kis- közösség létezett. Pártok, vallási szerveződések, kulturális és önsegélyező körök, sportszervezetek, társadalmi szervek jöttek létre, melyek át-, meg átszőtték a község társadalmának egészét, s vált így településünk a sok újonnan ideköltöző lakos ellenére valódi közösséggé.
 
A II. világháború az elsőnél is nagyobb megpróbáltatásokkal, áldozatokkal járt. Közel kétszázan vesztették életüket a háború következtében.
 
1991-ben a Szabadság Napján, a Kegyeleti Parkban az egyházak ökomenikus szertartás keretében leplezték le a II. világháború felsőzsolcai áldozatainak emlékművét, Varga Éva szobrászművész alkotását.
 
Az erőltetett szövetkezeti szervezés eredményeként újra megismétlődött a századforduló évtizedeiben lejátszódó népmozgás. A Miskolcon munkahelyet keresők nagy része a városkörnyéken telepedett meg. Felsőzsolcán is új lakótelepek, utcasorok épültek. A beköltözők révén Felsőzsolca, az 1980-as évek végére hétezres lélekszámú nagyközséggé vált.
 
A Sajó, mint természetes határ segítette elkerülni Felsőzsolca beolvadását Miskolcba, megőrizve ezzel önálló település létünket. A közelség arra is utal, hogy Felsőzsolca a megyei jogú nagyváros vérkeringésének szerves része. Az M30-as autópálya és a 3-as főközlekedési út csomópontja felől Felsőzsolcára érkezőket a Millenniumi kereszt és Nepomuki Szent János szobra fogadja. A családi házas, kertvárosi jelleg, az esztétikusan kialakított, növényekkel teli környezet folyamatosan vonzza a letelepedni szándékozókat.
 
Városunk fejlődésének záloga a mindenkori nyitottsága volt, mellyel befogadta a közeli és távolabbi településekről ide költöző családokat. A környező települések érdekazonosságát keresve a város mindenkori vezetése arra törekedett, hogy vezető szerepet vállaljon az ellátási, szolgáltatási feladatok megoldásában. Térségi feladatokat látunk el az egészségügy, a közoktatás, a területfejlesztés, az igazgatás, a pénzintézeti szolgáltatás, a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság, valamint a közbiztonság terén.
 
A város gazdasága az elmúlt években átalakult, fokozatosan növekszik a gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások száma. A teljesen kiépített infrastruktúra, az arányos intézményhálózat, a kertvárosi jelleg jó közérzetet biztosít az itt élőknek és vonzó a nagyváros forgatagából a kellemes lakókörnyezetet keresőknek, valamint az ide látogatóknak.
 

Bízunk abban, hogy megismerve további adottságainkat, felfedezi lehetőségeinket turistaként, látogatóként itt időzve, de szívesen fogadjuk vállalkozását, és megtisztelő, ha családja számára élettérül választja Felsőzsolcát.

 

Kontaktusok:
Polgármesteri Hivatal:
Telefon: +36(46) 584-010; +36(46) 383-290
Fax: + 36(46) 383-676
e-mail: info@felsozsolcaph.hu

www.felsozsolcaph.hu

 
 

 


Slovenská verzia
Talianska verzia
English version

9014304

Főoldal